Írásjegyek   Szabályok   Gyakorlószövegek
Bevezető

Mielőtt őseink a Kárpát medencébe érkeztek, már rendelkeztek saját írással. Ezt hívjuk magyar rovásírásnak. A rovásírásnak két fajtája van: a székely-magyar rovásírás és a pálos rovásírás, mely nevét az őt igen gyakran használó magyar alapítású pálos szerzetesrendről kapta. Mi a székely-magyar rovásírással foglalkozunk részletesen, a pálos rovásírásra itt kereshetsz rá. A rovásírás története jóval a honfoglalás előtt kezdődött, és helyenként még néhány száz éve is használták. A kereszténység felvételével mint "pogány" emléket üldözték, egy törvény értelmében a rovásírásos emlékeket begyűjtötték, elpusztították, az írástudókat pedig kötelezték a latin betűs írás használatára. Mivel a kora középkorban az írástudók főleg latinul fogalmaztak, az új írást pedig még nem igazították a magyar nyelv sajátosságaihoz, a társadalom alsóbb rétegeiben tovább élt a rovásírás.
Mint az írás neve jelzi, azt "rótták", főleg fára (botra), esetleg kőre. Az íráshordozó anyagok természetéből ered az írás szögletes formája és gyorsírás jellege. Az írás irányultsága (jobbról balra) abból fakad, hogy a botra írás során a botot bal kézzel fogták és jobb kézzel haladtak balra. A magyar rovásírás jól tükrözi nyelvünk jellegzetességeit, és széleskörű használata óta eltelt mintegy évezred ellenére is kiválóan alkalmas a hangzó beszéd lejegyzésére.
A jelek szerint a magyar rovásírás az utóbbi években újra reneszánszát éli, és mind többen tanulják meg, mivel számos területen jól alkalmazható: sokan titkosírásként használják, mint ahogy az sokszor történt a múltban is, de mind többen vésetnek be például székelykapuba rovásírásos szöveget, valamint igen tetszetős névjegyek készíthetők vele. A magyar rovásírás kultúránk fontos része, és nem utolsó sorban egyfajta egzotikum a kívülálló számára.






Írásjegyek

A mássalhangzók előtaggal szerepelnek. A magyar szavak természetükből eredően vagy mély, vagy magas hangrendűek (kivételek persze vannak, pl.: az összetett szavak), ezt erősíti a toldalékolás is. Az, hogy a toldalékolás néha nem tűnik logikusnak (szív-ek, szív-ok, visz-el, kín-oz, vív-nak, cél-ok, stb.; az a latin írásnak köszönhető: a magyar nyelvben jóval több magánhangzót különböztettek meg régen, mint ma (pl.: zárt 'e' ('ë'), mély 'i', mély 'é'; 12 rövidet és 12 hosszút), de a latin abc-ben jóbal kevesebb volt (pontosan 5) ennél, igy a külön írásjellel nem rendelkezőket már csak a ragok alapján tudjuk őket megkülönböztetni.
Amelyik mássalhangzónak van 'a'-előtagú párja (ezek a mi rendszerünkben az 'k' és az 's', néhol azonban a 'ty' is ilyen), azoknál a szóba, ha mély hangrendű, az 'a'-előtagos kerül (mivel az 'a' hang maga is mély hangrendű), ha magas, az 'e'-előtagos. Ennek a magánhangzók elhagyásánál is jelentősége van.
Hét számjegy van, ezek használatát mutatják be a második táblázat példái.




aá(e)b(e)c(e)cs(e)deéë(e)f(e)g(e)gy(e)h(e)hegyi
 
(e)j(e)k(a)q(e)l(e)ly(e)m(e)mb(e)mp(e)n(e)nb(e)np(e)nt(e)nyoö
 
(e)p(e)ptru(e)r(e)s(a)s(e)sz(e)t(e)tpru(e)tprus(e)tyuü(e)v(e)z(e)zs



1459101419
 
20495079100149
 
 
1502004995009681000 



Az írás szabályai

Alapszabályok

Megjegyzés: Manapság sokféle rovásírás létezik, bár lényegesen kevesebb, mint régen. Általában csak a betűk formája tér el, de vannak olyanok, melyek megkülönböztetnek hosszú magánhangzókat is; eltérő elméletek vannak a két 'k' használatát illetően is: van, aki szókezdő-szóvégi illetve szóbelsei helyzet alapján választja meg őket, de ez eléggé valószínűtlen elgondolás. Logikusabb, hogy, mint ahogyan más török nyevekben (a magyar nép bizonyítottan, a magyar nyelv pëdig bizonyítatlanul nem finn-ugor), úgy a mi nyelvünkben is kétféle, egy előrébb (veláris) és egy hátrébb (uvuláris) képzett 'k' van: a mély hangrendű szavakban a hátrébb képzett (ún. kemény) 'q', a magasakban az előlrébb képzett (lágy) 'k' használtatik. Mi a Magyar Adorján-féle írásjegyeket alkalmazzuk kis kiegészítéssel. Itt a szabályok általunk logikusnak (értsd: gyakorlatban alkalmazhatónak) talált részét írjuk le (reméljük, legalább a rovásírás valamennyire egységes lesz a csapaton belül). Az összes szabály megtekinthető itt: http://fang.fa.gau.hu/~heves/szabalyok.html. A »"két 'k'"-"két 's'"(avagy a "hol melyik 'k'/'s' betűt alkalmazzam?")-probléma«´-ról ld.: Írásjegyek.
Þ A jeleket leggyakrabban négy oldalán sima botra rótták. A botot balkézben fogva a jobb végén kezdték a rovást jobbról balra haladva, így ez a rovásírás általános kezdőiránya. A jelek irányultsága is ezt mutatja (pl.: a, e, j, l, m, n, o, p...). A sor végén nem tértek vissza a következő oldalon az elejére, hanem átfordították botot és az új oldalt az előző sor végénél kezdték, így az új oldalon a jelek az előző oldalhoz képest lefelé állnak és visszafelé töltődnek fel. Kőre véséskor ellenben az írásjelek nem álltak a fejükre, csak fëlvették a haladási irányt az új sorban. Ez a botforgatás a magyarázata a feliratok kígyózó, ún. ökörszántás (bustrophedon) sorvezetésére. Ökörszántás használatakor általában jobbról balra haladunk az első és a további páratlan számú sorokban, a párosakban pedig visszafelé, balról jobbra; de lehet a páratlan sorokat balról és a párosakat jobbról kezdeni, bár nem ez az általános. A haladási irány a betűk irányultsága alapján azonosítható, mivel azok mindig menetirányba néznek.
Þ A kettős mássalhangzót a rovásírás nem jelöli, egyrészt mert a hosszú magánhangzókat sem, másrészt mert a két mássalhangzó közé magánhangzót kéne olvasni, pl.: két 't' annyit tesz, mint "etet".
Þ Helymegtakarítás céljából a szavakat a szavak közé tett pontokkal választjuk el.
Þ A mondatelválasztó írásjel négy pont egymás alatt. Ez adott esetben vesszőt is jelölhet (külön "vessző"-írásjel ugyanis nincs, bár lehet annak használni mondjuk három pontot egymás alatt).
Þ A sorok végén az elválasztás nem fëltétlenül követi a szótagolás szabályait.
Nagybetűk nincsenek, de a tulajdonnevek első betűi lehetnek nagyobbak vagy vastagabbak.


Megjegyzés: Alább, a latin betűs átírásnál nagybetűkkel jelöljük a kiírt betűket, kisbetűkkel a kihagyottakat és aláhúzással a jelkötéseket.
A hangugratás, jelkihagyás jelleg


Þ A mássalhangzók neve legtöbbször 'e'-vel kezdődik (eb, ec, ecs, ed, stb.), így a mássalhangzó jelével az 'e' magánhangzó jelölése is megtörténik, pl.: (a kisbetű a kihagyott jel) eGYeD - Egyed, BeNeDeK - Benedek, ezért a leggyakoribb magyar magánhangzó, az "e" maradhat ki a legtöbbször. Az 'a'-val kezdődő mássalhangzók esetében ugyanígy az 'a' betű maradhat el (mely mellesleg a második leggyakoribb magánhangzó nyelvünkben): VaS - vas, LaKOS - lakos (itt mindkettő mély 's' és mély 'k' hanggal).
Más magánhangzókat is ki lëhet hagyni, lévén a mássalhangzók magyar szavak értelmének 70%-át hordozók, ekkor azonban a kezdő (igekötő esetén a következő) szótag magánhangzóját këll kiírni, mivel ez határozza meg a szó hangrendjét, aztán pedig csak akkor, mikor újra változik a hangrend.


Jelkötés (ligatúra, egybevonás)

Þ A fára rovó törekszik a kevés jel használatára, ezért gyakran él a betűösszevonás lehetőségével ott, ahol a jelek szomszédos oldalakat alkotnak, pl.: (az összevonás helyét aláhúzás jelöli) CSODASZaRVaS - csodaszarvas. A jelkötések minden alkalmas helyen alkalmazhatók, ezért több jel is egybeírható, sőt szavak is egybekapcsolódhatnak. Hogy a dolgot könnyebb legyen elképzelni, példának itt van "néhány" jelkötésre példa (tényleg csak példa, nem szabály, hogy ezt a két betűt így kötjük, hanem hogy nagyjából így lehet kötni)(már csak azért se vegye senki szentírásnak, mert vannak benne furcsa dolgok. A módszer a lényeg).

Jelkötések


Hangugrást és jelkötést ott lehet használni, ahol jólesik, nincs afféle korlátozás, hogy következetesnek këll lenni.

Gyakorlószövegek
(fëntről lefelé egyre nehezebbek)

A hatodik Harry Potter-kötet magyar címe:

Hangugrás (F. I.: Hu, 11. oldal (kb.)):

Hangugrás, ökörszántás (F. I.: Kele, 150. oldal (kb.)):

Jelkötés, hangugrás, más jelrendszer (góbéságok):



Rovásírás True Type betűkészlet letölthető (többek közt) innen..






Forrás: http://fang.fa.gau.hu/~heves